Rólunk

Gyülekezetünk TÖRTÉNETE


Az ország fővárosa mindig is kiemelt szerepet töltött be a magyar metodizmus történetében. Az első metodisták, Matthew Simpson püspök és William F. Warren professzor 1857-ben jártak Pest-Budán, a püspök áhítatot is tartott itt egy kisebb ökumenikus körben. A hivatalos magyar misszió kezdő éve 1898. Ebben az évben a bécsi metodista lelkész Robert Möller nemcsak a Bácskába látogatott, de az év elején már Budapestre is hívták szolgálni. A budapesti missziót Otto Melle lelkész kezdeményezte és alapította a Bácskából 1905-ben. Az Erzsébet körúti metodista imaterem megnyitó ünnepségére 1905. november 21-én került sor, miután a lelkész 400 meghívókártyát nyomtatott, amelynek mintegy felét ő maga osztotta szét Budapest utcáin.

 

100 év

2016-ben ünnepeltük centenáriumi jubileumát annak, hogy a Felső erdősoron működhet gyülekezetünk Budapest szívében, a Kodály Körönd mellett, a nagykövetségek Andrássy úti sorától mindössze pár lépésre. Mi Jézusért járunk követségben (2Kor 5,20), az ő képviselői vagyunk, és Istennek tetszett, hogy ez a követség itt száz éven keresztül éljen, szolgáljon és megújuljon. Hálásak vagyunk ezért a „követségi épületért”, a nemzedékről nemzedékre szolgáló lelkészekért és a testvérekért, akik elfogadták a mennyei megbízó levelet, és hűségesen álltak meg.

A háznak mindig is kiemelt küldetése volt. Az épület megvásárlása 1916-ban önmagában is bizonyságtételnek számított, hiszen éppen az első világháború közepén került rá sor. Miközben az egész világon dúlt a háború, Európa közepén, Budapesten, a metodisták egy missziós központ kiépítésébe fogtak az evangélium ügyéért. Ezt követően több mint 80 éven át, az évszázad legvégéig a metodista egyházközpontnak is otthont adott a háromszintes nagy társasház (amelyre az 1920-as években építették rá a legfelső szintet). 1999-ben sok éves tervezést követően Óbudán létesült az új egyházközpont, amelynek gyülekezetalapító magját a Felső erdősori gyülekezet küldte ki Csernák István szuperintendens idejében.

Az egykori „központi gyülekezet” második világháborúban is különlegesen fontos szerepet töltött be, mindenekelőtt a zsidó testvéreink mentésének ügyében. A fővárosi gyülekezeti tagok közül többen is bújtatták barátaikat, ismerőseiket, például az akkori lelkész, Hecker Ádám is, aki különleges lelkigondozói kapcsolatban állt a svájci követség metodista alkonzulával, Carl Lutz-cal (1895-1975). Lutz, aki 1942-1945 között – az általa kiadott Palesztina-igazolványok, a svájci menlevelek és a Svájc által védett konzulátusi és egyéb épületek útján – több tízezer budapesti zsidót (mintegy 62 ezer embert) mentett meg, a visszaemlékezés szerint a metodista egyházközpontban működő német gyülekezetbe járt. Hecker Ádámmal folytatott lelkigondozói beszélgetéseikre – melyeket Lutz éppen a nagy kockázattal járó zsidómentés miatt igényelt – a Gellért-hegyen került sor, mivel a lelkészi irodát nem tartották biztonságosnak.

Napjainkban


Az épület számos fontos konferencia helyszíne volt, sok lelkészt itt szenteltek fel, de itt működött az egyház lakóotthona is, amely sokak számára nyújtott lakhatást (diákok, teológus hallgatók, szociálisan rászorulók). Nagyon sokan a Felső erdősor utcai gyülekezeten keresztül ismerkedtek meg a metodistákkal. Az ökumenikus testvéri kapcsolatokat erősíti, hogy a szomszédos Fasoron evangélikus és református gyülekezetek működnek, a Benczúr utcában pedig a baptisták központja áll. A gyülekezetünknek ma is kiemelt „követségi” szolgálata van: az utóbbi időkben olyan gyűjtőhely, találkozási pont lett, amelyben különböző missziós kezdeményezések lelnek otthonra, kapnak befogadást és támogatást. A három legfontosabb: Befogadó Ház Alapítvány (zuglói tini misszió), Reménység Gyülekezet (Nyugati téri misszió a hajléktalanok között) és a Mosonmagyaróvári Missziós Gyülekezet.

Pesti körzet jelene

A főváros pesti oldalán szolgáló metodista gyülekezet hagyományosan fogékony volt a szeretetszolgálat újabb formáira. Funk Márton lelkész (később szuperintendens) idejében budapesti munka bíztató fejlődését jelezte, hogy a gyülekezet 1912. május 1-én helyszűke miatt a körútról költözni kényszerült. A Rottenbiller utca 35. szám alatti ingatlan első emeletén az egyház „praktikusabb és pénzügyileg kedvezőbb” feltételek mellett egy ötszobás lakást bérelt, ahol a gyülekezet és a korábban indított „Ifjak Otthona” egyszerre kapott helyet. 1912-ben indult el a gyülekezet jogi-orvosi-lelki segélyszolgálata is, a Népiroda. A nagy lendületet a a világháború évei sem törték meg, és ezt leginkább a saját ingatlan váratlan lehetőségének köszönhette az akkori közösség. A metodizmus egyik jelentős amerikai alakja, Fanny Nast Gamble asszony halála előtt 50 ezer dollárt adományozott a Külmissziói Bizottságnak egy megfelelő budapesti ingatlan megvásárlására. A vételre – minden bizonnyal a közben kitörő háború miatt – csaknem két esztendőt kellett várni: az ingatlant 1916. február 18-án vásárolta meg az egyház 308 ezer koronáért. Az adomány a metodisták számára jel és bizonyíték arra nézve, hogy Isten akaratából, s nem véletlenül vannak jelen az országban. Az 1920 utáni megújulás ebből az épületből indulhatott ki, amely Trianon után, az akkori Magyarországon az egyetlen gyülekezetként maradt meg hazánkban. Az időről időre történő lelki megújulás képessége fontos vonás a Felső erdősorban, ahol a 2000-es évektől alkalmanként teológus hallgatók is végeznek vezetői szolgálatot (Kovács Zoltán, Sztupkai Kristóf). A leghosszabb egyházi múltra visszatekintő Pesti Körzet egy nyitott és készséges közösség, amely 2017-ben is egy élettel teli, fiatalok és családok számára is vonzó gyülekezet képét mutatja.